A gépkocsi elsõ századát már magunk mögött hagytuk, és aligha kétséges, hogy második centenáriumot is hasonlóan jó egészségben éli majd meg nagy kedvencünk: az autó. Amiért néha meglepõ dolgokra vagyunk képesek, esetleg többet költünk rá, mint mûvelõdésre, tanulásra, házra, lakásra, netán figyelmünkbõl is többet pazarolunk rá, mint szeretteinkre, csakhogy vezethessük, jobbnak, gyorsabbnak, gazdagabbnak érezhessük magunkat másoknál, és feledhessük napi bajainkat, sikeresnek, szépnek érezve életünket. Ez a különös és izgalmas ember-autó kapcsolat mozgatórugója lett az automobil fejlõdésének, s ezernyi módon befolyásolta a gazdaságot, a kultúrát, az egész civilizáltnak vélt/nevezett társadalmat. Ne felejtsük, ha nincs Henry Ford, Amerika ma bizonyosan máshogy néz ki. Lett volna akkor is tömegtermelés, futószalag, benzinkút-hálózat, 66-os út, de talán késõbb, talán máshogy. Ha nincs a Citroen, esetleg sokkal szürkébbek és unalmasabbak lettek volna az autók, mást énekelt volna Josepbhine Baker és Edith Piaf.